Ruta Sepetys:Árnyalatnyi remény kritika

Kiadó:MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma:351

Borító:KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ

Súly:488 gr

ISBN:9789632612041

Nyelv:MAGYAR

Kiadás éve:2012

Árukód:2229630 / 1084178

Sorozat:DREAM VÁLOGATÁS

Fordító:Szűr-Szabó Katalin 

 Fülszöveg:

 Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért. 1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett. Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él. Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket? A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került.

Nagyon nehéz bejegyzést írni erről a regényről. Már amikor megvettem, tudtam, hogy nagyon érzékenyen fog érinteni a téma, de fogalmam sem volt róla, hogy ennyire. Ruta Sepetysnek sikerült a szívembe lopnia magát, és annyi darabra törnie a szívem a történetével, amennyire csak lehetséges. Egy nem mindennapi történet egy nem mindennapi eseményt dolgoz fel, amiről az embereknek illene többet tudniuk.

  

Értékelés:

Nagyon nehéz bejegyzést írni erről a regényről. Már amikor megvettem, tudtam, hogy nagyon érzékenyen fog érinteni a téma, de fogalmam sem volt róla, hogy ennyire. Ruta Sepetysnek sikerült a szívembe lopnia magát, és annyi darabra törnie a szívem a történetével, amennyire csak lehetséges. Egy nem mindennapi történet egy nem mindennapi eseményt dolgoz fel, amiről az embereknek illene többet tudniuk.

A legszomorúbb az volt az egészben, hogy végig úgy éreztem, én is ott vagyok összezsúfolva azzal a sok száz emberrel a vonaton, hogy velem is árkot ásatnak az esőben a munkatáborban, és hogy én is Szibériában fagyoskodok, összebújva a többi szerencsétlen emberrel, akiket bűnözőknek tekintettek, holott annyi volt a bűnük,hogy rossz helyre születtek.

Németország és Oroszország közé szorult be Litvánia, Észtország, Lettország és Finnország. Rengeteg embert deportáltak ki, űztek ki saját otthonukból és kényszerítették munkatáborba őket. Bűnözőknek, disznóknak nevezték őket. 

Abból, amit eddig a történelem könyvből és történelem órán tanultam az oroszokról és a katonákról, csak Sztálint tudtam utálni. Úgy éreztem, a katonák csak a munkájukat végzik, és hogy nekik is meg kell élniük valamiből, de ez a regény ráébresztett, hogy nem.

Itt a katonák úgy bántak a deportáltakkal, mint a kutyákkal. Leköpdösték, megalázták és megverték őket, de a legrosszabb az egészben, hogy ezt élvezték is. Fájt azt olvasni, mennyi kegyetlenség fér egy emberbe.

Lina karaktere simán elcipelte volna a hátán az egész regényt. Nem hiszem, hogy akadna még egy ilyen fiatal főszereplő,akire ennyire felnéznék. Végig az öccse és az anyja mellett állt, sosem engedte meg magának a gyengeséget, vagy elauralkodjon rajta a félelem.

Végig kitartott, erős volt, bátor és bármit megtett volna a családjáért és azokért, akikkel együtt élt. Sosem hagyta el a remény, hogy egyszer majd hazajut és ismét együtt élhet a családjával normális körülmények között.

Tetszett, hogy nem hagyott fel a festéssel és valahogy mindig talált rá módot, hogy alkosson. Nem tudták belőle kiölni a festészet iránti szeretetét. A regény nem csak Lina és a családja életét mutatja be, hanem az összes vele együtt élőét, akik szintén arra a sorsa jutottak.

" Fém kongott és csikordult. Kezdték szétakasztani a vagonokat. Aztán mást is hallottunk.
– Figyeljenek! – kiáltottam. – A férfiak! – Egyre hangosabb és hangosabb lett. A férfiak énekeltek. Teli torokból. Andrius is velük tartott, aztán az öcsém, és az ősz hajú férfi is. Végül a kopasz férfi is velük énekelte a nemzeti himnuszunkat. Litvánia, hősök földje…
Zokogtam."

Volt egy tucatnyi mellékszereplő, akik ameddig tehették, kiálltak egymás mellett, kitartottak életük végéig. Elosztották egymás között az ételt és segítettek egymáson,ahogyan csak tudtak. Voltak, akik nem bíztak egymásban és az oroszoknak sikerült megtörnie őket,de a legtöbbjüket nem sikerült.

 A szerelmi  szál ebben a regényben tényleg mellékes, de éppen attól volt annyira őszinte és szívbemarkoló. Ez a regény egyszerre szól az emberi akarat erőröl, a reményről, a fájdalomról,szenvedésről,szeretetről és kitartásról. Szerintem ha valamit kötelezően elkellene olvasnia mindenkinek, az ez a regény. 10/10*