Bizony,bizony! Szeptembertől én is egyetemista leszek. A Nyíregyházi Egyetem turizmus-és vendéglátás szakára adtam be a pótfelvételi jelentkezést. Biztos felmerül benned a kérdés, hogy miért nem februárban jelentkeztem. Erre baromi egyszerű a válasz: azt hittem, hogy esélyem sincs arra, hogy bekerüljek. Általános iskolában nagyon jó tanuló voltam, hármasom egy volt csak, a matek nyolcadik év végén. Amúgy mindig négyes-ötös tanuló voltam.
A középiskolába érkezve már egy kicsit ellustultam, de első és második osztályban tartottam a négyes átlagot. Aztán jött a fordulópont, a harmadik osztály. Suliváltás, jegyromlás és depresszió jellemzi ezt az időszakot.
A negyedik osztály eleje is valami ilyesmi hangulatban telt, de egészen más okból. Egy csúnya sérülés és műtét miatt két hónapot hiányoztam, ami nem valami szerencsés dolog, ha az ember végzős.
Amikor eljött az érettségi időszak, én teljesen rástresszeltem. Az írásbelire és a szóbelire is. Ha ez nem lenne elég, ez az egész családomra kihatott, egy falat építettem magam köré, amit ők próbáltak ledönteni.
Mikor megkaptam a bizonyítványt, úgy éreztem megérte végigszenvedni az előző két évet, és a családom is büszke volt rám. Ezután rávettek arra, hogy próbáljak szerencsét és adjam be a jelentkezésem az egyetemre,a többi pedig még a jövő zenéje...
Hazudnék, ha azt állítanám,hogy nem félek és nem izgulom magam halálra. Ami még érdekesség, hogy mivel az egyetem fizetős, és nem akarom, hogy a szüleim fizessék ki, szeretnék részmunkaidőben dolgozni az egyetem mellett.
Ami az olvasási szokásomat és a blogolást illeti, fogalmam sincs, mennyi időm lesz rá, de mindig fogok rá időt szakítani. Az olvasás a mindennapjaim része, nem vagyok hajlandó megválni tőle. Valószínűleg kevesebb könyvet fogok olvasni, de nem számít, az élmény a lényeg, amit a könyv nyújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése