2017. augusztus 18., péntek

Rebecca Donovan:Elakadó lélegzet kritika




Oldalak száma:494
Borító:FÜLES, KARTONÁLT
Súly:448 gr
ISBN:9789632612751
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2013
Árukód:2238367 / 1092843
Sorozat:LÉLEGZET
Fordító:Sóvágó Katalin


Fülszöveg:
 Az USA Today bestsellere.
Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat.

Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.

Értékelés:

Mielőtt a regényről mondanám el a véleményem, muszáj kitérnem a könyv témájára, a családon belüli erőszakra is. Ez egy igencsak kényes téma, hallunk történeteket a híradóból, olvasunk történeteket az internetről, de ezen kívül nem nagyon beszélünk róla, pedig kéne!




Mindenkit elborzaszt a gondolat, hogy valaki hogy tudja bántani a saját családtagját, de addig senki nem érzi át ennek a súlyosságát, amíg vele meg nem történik, vagy valaki olyannal, aki hozzá közel áll. Az én szememben a bántalmazásnak két fajtája van: testi és lelki.


Az én szerény véleményem szerint a lelki bántalmazás a rosszabb. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a testi bántalmazás híve vagyok. Isten őrizz! De a verésnek is  vannak fajtái: Van az „észhez térítő pofon”, amit azért kapsz, mert „általában” valamivel kiérdemelted. És van az olyan verés, ami nyomot hagy és legtöbb esetben indokolatlanul vagy valami nagyon apró dologért kapod.

Ezek a szülők legtöbbször alkoholisták, munkanélküliek, valami családi-munkaügyi problémájuk van és sokat stresszelnek, vagy fiatalon lettek szülők, és ezért a gyereket hibáztatják , a gyereken vezetik le a felgyülemlett dühöt és feszültséget le,és ezek nem csak egyszeri alkalmak, hanem rendszeresek . Próbálnak valami mentséget találni a viselkedésükre, pedig erre nincs. 


MINDEN felnőttnek vannak problémái, MINDENKINEK vannak nehéz napja, és valahogy mindenki kiereszti a fáradt gőzt, de ilyenkor NEM gyereken kell levezetni a feszültséget. A bántalmazottak legtöbb esetben félnek szólni akárkinek is erről, mert attól félnek, senki nem hinne neki, és csak még rosszabb lenne otthol a helyzet.


Úgy gondolom, nem csak szexuális felvilágosítást kéne tartani a gyerekeknek, hanem egy szakembernek mesélnie kéne nekik a bántalmazásról is. Lehet, hogy sokan úgy gondolják, hogy nem gyereknek való téma, de lehet, hogy egy diákot pont ez fog arra ösztönözni, hogy színt valljon az otthoni dolgokról. Sosem lehet tudni, kit bántalmaznak otthol a szülei!




A másik fajtája a bántalmazásnak a lelki bántalmazás. Szerintem ez azért a rosszabbik fajtája, mivel ennek nyoma marad, még ha ennek nincs is látható nyoma. Ha a szüleid folyton azt mondogatják neked, hogy egy nulla vagy, semmit nem érsz, és soha, senki nem fog szeretni, akkor az a lelkedben egy mély nyomot hagy.


Igazából engem ez a gondolat borzaszt el a legjobban! Hogy tudja valaki azt mondani a saját gyerekének, hogy semmit sem ér, vagy hogy egy rakás szerencsétlenség? Tényleg nehezen hiszem el, hogy idáig jutottunk, mi, emberek, hogy annyit nem tudunk mondani a gyerekünknek, hogy szeretlek! Az állatokba több empátia szorult, mint néhány emberbe (TISZTELET A KIVÉTELNEK!) .

Na de akkor beszéljünk a könyvről, ami szerintem tökéletesen bemutatja a testi és lelki bántalmazást is! Ha még nem olvastad a regényt, akkor figyelmeztetlek, hogy belefuthatsz spoilerekbe a kritika során.


A regényben Emmának az apja meghalt, az anyja pedig alkoholista lett, és mivel képtelen volt tovább nevelni Emmát, ezért a néhai férje testvérénél hagyta, ekkor tizenkét éves volt. A regényben nincs róla szó, hány évesen kezdték el verni Emmát, de most nem is ez a lényeg.


Nem a nagybátyja bántalmazta őt, ahogyan én azt gondoltam, hanem a nagynénje, Carol. Eléggé keményen sakkban tartja, vele végezteti el a házimunkát, bezárva tartja, szinte sehová nem engedi, egyébként pedig bokszzsáknak használja.


A nagybátyja azt mondja, hogy Carol amiatt ilyen, mert a munkahelyen sokat stresszel. Mint ahogy azt a poszt elején is írtam, a munkahelyi stressz NEM mentség a gyermekbántalmazásra. Carol Emmát hibáztatja, amiért neki tönkrement az élete és szerinte Emma üldözte bele az alkoholizmusba az anyját.


Nemcsak testileg, de lelkileg is gyötri a lányt. Azt érezteti vele, hogy semmire való és hogy a barátnője, Sara is csak szánalomból van vele. Carol el akar venni mindent tőle, ami boldoggá teszi. Van, mikor nem is ülhet le az asztalhoz enni, ha meg igen, akkor sem repetázhat, és éhesen kell lefeküdnie.


 "Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."



Amit csodálok Emmában az a kitartása és akaratereje. Mindannak ellenére, ami  vele történik kitűnő tanuló, élsportoló, és még a suli újságban is benne van. Az a cél lebeg előtte, hogy minél jobb főiskolára kerüljön be és minél messzebb kerüljön a háztól.


Biztos sokatokban felmerül a kérdés, hogy Emma miért nem szól valakinek arról, hogy mit csinál vele Carol? A válasz pedig az unokatestvérei iránti szeretete. Emma nem tudja őket hibáztatni azért, amit az anyjuk vele tesz, próbálja előlük titkolni. Nem akarja, hogy megtudják, hogyan bánik vele Carol, és tudja, ha szól a rendőrségnek, azzal az egész család életét tönkreteheti, a gyerekekét is, ezért tűri el a bántalmazást.




Ami még nagyon tetszett a regényben, és ami hajtott előre az olvasásban, az Evan Matthews! Édes Istenem, de imádtam ezt a srácot! Határozottan kijelenthetem, hogy új álom pasit avattam fel. Egész egyszerűen csak faltam a lapokat, hogy még többet kapjak belőle. Nem is haladtam annyira az olvasással, amikor 2-3 fejezetre „eltűnt”.


Tekintsünk el attól, hogy ő is jóképű meg sportoló meg ilyesmi, mert benne sokkal több van. Egyedül él, mivel a szülei folyton utaznak a munkájuk miatt, és a bátyja sem él már otthol. Évente másik városba költözik, más iskolába jár, folyton elszakad a barátaitól, és nem mellesleg egyedül él….ja, és nem hátrány, hogy tud főzni!


Egy kicsit bekapcsolt a fangirl üzemmódom, mivel ezt a srácot meg kellett zabálni. Imádtam, hogy nem sürgette a kapcsolatot Emmával, hogy a barátja tudott lenni, amikor igazából járni akart vele, és hogy amikor jártak, akkor sem siettek el semmit.




Szerintem nagyon jól megírt szerelmi történet az övék, nem túl mézes-mázas, de azért mégis ott a romantika és a szerelem a levegőben. Nagyon sok mindent mondhatnék még a regényről, de szerintem felesleges. Nem tökéletes, szerintem is vannak benne felesleges részek, néha én is egy kicsit hosszúnak éreztem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Nekem a regény 10/9 pontot ér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

Brittainy C.Cherry-Csendfolyó

Kiadó: Libri - Insomnia Oldalak száma:432 Borító:KARTONÁLT Súly:460 gr ...