Kiadó:MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma:351
Borító:KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly:488 gr
ISBN:9789632612041
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2012
Árukód:2229630 / 1084178
Sorozat:DREAM VÁLOGATÁS
Fordító:Szűr-Szabó Katalin
Fülszöveg:
Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az
öcsémé egy zsebórát ért. 1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti
iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a
szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és
elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina
apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy
munkatáborban. Minden elveszett. Lina félelmet nem ismerve küzd az
életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk
hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban
és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a
művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az
apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él. Lina és
családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen
erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen
túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket? A magával
ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy
tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja
be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban
végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a
fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek
csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és
kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági
sikerlistájának az élére került.
Nagyon nehéz bejegyzést írni erről a regényről. Már amikor
megvettem, tudtam, hogy nagyon érzékenyen fog érinteni a téma, de fogalmam sem
volt róla, hogy ennyire. Ruta Sepetysnek sikerült a szívembe lopnia magát, és
annyi darabra törnie a szívem a történetével, amennyire csak lehetséges. Egy
nem mindennapi történet egy nem mindennapi eseményt dolgoz fel, amiről az embereknek
illene többet tudniuk.
Értékelés:
Nagyon nehéz bejegyzést írni erről a regényről. Már amikor
megvettem, tudtam, hogy nagyon érzékenyen fog érinteni a téma, de fogalmam sem
volt róla, hogy ennyire. Ruta Sepetysnek sikerült a szívembe lopnia magát, és
annyi darabra törnie a szívem a történetével, amennyire csak lehetséges. Egy
nem mindennapi történet egy nem mindennapi eseményt dolgoz fel, amiről az embereknek
illene többet tudniuk.
A legszomorúbb az volt az egészben, hogy végig úgy éreztem, én is ott vagyok összezsúfolva azzal a sok száz emberrel a vonaton, hogy velem is árkot ásatnak az esőben a munkatáborban, és hogy én is Szibériában fagyoskodok, összebújva a többi szerencsétlen emberrel, akiket bűnözőknek tekintettek, holott annyi volt a bűnük,hogy rossz helyre születtek.
Németország és Oroszország közé szorult be Litvánia, Észtország,
Lettország és Finnország. Rengeteg embert deportáltak ki, űztek ki saját
otthonukból és kényszerítették munkatáborba őket. Bűnözőknek, disznóknak
nevezték őket.
Abból, amit eddig a történelem könyvből és történelem órán
tanultam az oroszokról és a katonákról, csak Sztálint tudtam utálni. Úgy éreztem,
a katonák csak a munkájukat végzik, és hogy nekik is meg kell élniük valamiből,
de ez a regény ráébresztett, hogy nem.
Itt a katonák úgy bántak a deportáltakkal, mint a kutyákkal.
Leköpdösték, megalázták és megverték őket, de a legrosszabb az egészben, hogy
ezt élvezték is. Fájt azt olvasni, mennyi kegyetlenség fér egy emberbe.
Lina karaktere simán elcipelte volna a hátán az egész
regényt. Nem hiszem, hogy akadna még egy ilyen fiatal főszereplő,akire ennyire
felnéznék. Végig az öccse és az anyja mellett állt, sosem engedte meg magának a
gyengeséget, vagy elauralkodjon rajta a félelem.
Végig kitartott, erős volt, bátor és bármit megtett volna a
családjáért és azokért, akikkel együtt élt. Sosem hagyta el a remény, hogy
egyszer majd hazajut és ismét együtt élhet a családjával normális körülmények
között.
Tetszett, hogy nem hagyott fel a festéssel és valahogy
mindig talált rá módot, hogy alkosson. Nem tudták belőle kiölni a festészet
iránti szeretetét. A regény nem csak Lina és a családja életét mutatja be,
hanem az összes vele együtt élőét, akik szintén arra a sorsa jutottak.
" Fém kongott és csikordult. Kezdték szétakasztani a vagonokat. Aztán mást is hallottunk.
– Figyeljenek! – kiáltottam. – A férfiak! – Egyre hangosabb és hangosabb lett. A férfiak énekeltek. Teli torokból. Andrius is velük tartott, aztán az öcsém, és az ősz hajú férfi is. Végül a kopasz férfi is velük énekelte a nemzeti himnuszunkat. Litvánia, hősök földje…
Zokogtam."
Volt egy tucatnyi mellékszereplő, akik ameddig tehették,
kiálltak egymás mellett, kitartottak életük végéig. Elosztották egymás között
az ételt és segítettek egymáson,ahogyan csak tudtak. Voltak, akik nem bíztak
egymásban és az oroszoknak sikerült megtörnie őket,de a legtöbbjüket nem
sikerült.
A szerelmi szál ebben a regényben tényleg mellékes, de
éppen attól volt annyira őszinte és szívbemarkoló. Ez a regény egyszerre szól
az emberi akarat erőröl, a reményről, a fájdalomról,szenvedésről,szeretetről és
kitartásról. Szerintem ha valamit kötelezően elkellene olvasnia mindenkinek, az
ez a regény. 10/10*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése